Amikor Mózes először ment fel a Sinai hegyre, Isten jelenlétébe és ott maradt negyven napig, a nép nem tudva, mi történt Mózessel, új vezetőt kért magának Mózes helyettesétől, Árontól. Ezért ő egy borjút öntött és azt mondta a népnek, itt vannak az új isteneid, akik kihoztak titeket Egyiptomból, majd ünnepet vagy fesztivált szerzett, amin a nép evett, ivott és játszott. 

Erre Isten válasza az volt, hogy kiírtja egész Izraelt (az 5 Mózes párhuzamos részéből az is kiderül, hogy Áront külön is meg akarta ölni), csak Mózes közbenjárása mentette meg a népet.

Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott.
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről.
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből.
Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Égyiptom földéből.

(Lásd 2 Mózes 32)

Első olvasatra elég egyszerű történetnek tűnik ez, azonban ha egy kicsit figyelmesebben olvasod, rengeteg benne a kérdőjel.

Faragta vagy aranyból öntötte Áron a borjút? Miért beszél róla többesszámban, ha csak egy készült? Ha új istent csinált Áron, miért mégis Jahvénak, vagyis Izrael Istenének ültek fesztivált másnap? Tényleg azt hitték, hogy a borjú hozta ki őket Egyiptomból, miközben néhány hét telt el azóta, hogy látták a Vörös tenger megnyílását és Isten jelenlétét? Miért akkor kértek új isteneket, amikor azt gondolták, hogy az eddigi vezetőjük, Mózes meghalt?

Egy isten vagy több isten? A héberben a nagyságot gyakran többesszámmal fejezik ki. A használt szó itt is az Elohim, 'Isten, istenek' ami hímnemű többesszám. Jób könyvében a behemót is nőnemű többesszám, a behemá (nagytestű vadállat) többesszáma, ott is a nagyságát fejezik ki azzal, hogy többesszámot használnak. Az igealakot is nyilván ezért egyeztették többesszámra utána, bár máshol gyakran beszél az igaz Istenről is Elohim-ként egyes számú igealakkal.

Az ókorban több hamis istenábrázolásnál az istenség egy bika, ökör vagy oroszlán hátán jelenik meg, ilyenkor a bika csak egy talpazat vagy állvány, ami tartja az istenséget. Nem ő az isten maga. Természetesen voltak bika alakú istenek is, mint például Hórusz, de itt egyértelmű, hogy nem erről van szó, másnap Jahve tiszteletére tartottak hálaadó ünnepet. Ugyanolyan fesztivált tartottak, amit Isten parancsolt, hogy évente háromszor minden izraeli felnőtt menjen fel ezekre a fesztiválokra. Ezen a fesztiválon is égő és hálaadó áldozattal áldoztak Istennek, más kérdés, hogy nem Isten parancsolta ezt. Mindent úgy csináltak, ahogy azt kellett volna, csak éppen önhatalmúlag. 

Tehát egy bálványt öntöttek, ami őket Istenre emlékeztette, amibe kapaszkodhattak, ha már Mózes nem volt többet velük. Ez a nagy csalás a bálványimádásban napjainkban is: úgymond nem a szobrot vagy képet imádják az emberek, hanem az igaz Istent, a kép vagy szobor csak segít elképzelni Istent. Isten véleményét erre az okoskodásra elolvashatjuk a Bibliában: egész Izraelt ki akarta ezért irtani.

A szövegből az derül ki, hogy valószínűleg fából faragott Áron egy borjúformát és arra öntötte a megolvasztott aranyat. Ugyanezt látjuk Ézsaiásnál is: fából faragták ki a bálványokat, amit aztán arannyal vagy ezüsttel borítottak.

Tehát a szövegből kiderül, hogy nem idegen istenek után hajoltak el az izraeliek (furcsa is lett volna annyi természetfeletti csoda után, amit akkoriban átéltek), "csak" bálványimádásba estek, mert Mózes hiánya miatt kapaszkodót kerestek maguknak az igaz Isten felé. A szövegrészből jobban megértjük Isten gondolatait a bálványimádásról és a hamis istentiszteletről.